Szóval ma egész nap nyűglődtünk a dögmelegben, aludni is nehezen tudtam, de este 6-kor végre sikerült, és 3/4 10-ig fel se ébredtem. Mikor kinyílt a szemem, Édesanya mellettem kidőlt már, próbált aludni, Édesapa akkor jött ki a fürdőszobából, és szeretett volna Ő is lefeküdni aludni. De ne mááááár! Hát felébredtem! Édesanya próbált visszaaltatni, de az óriásira nyílt szemeim láttán feladta. Mondanom se kell, hogy a masszírozásnak is lőttek, nem hogy a fürdésemnek... Édesapa hősiesen kitörölte az álmosságot a szeméből, erőt vett magát, és a karjaiba vett. Fel-le járkálva mesélte nekem a mindentlátó kiskirálylány meséjét. De annyira izgi volt, ahogy mesélt, hiába ült le a hintaszékbe, és próbált elringatni...áh, dehogy alszom. A mese végén Édesapa a pelenkázóra tett, és játszott velem, a forgóval (persze nem húzta fel, hogy ne zenéljen, és Édesanya aludjon legalább...) Aztán a csipogós zsiráffal, meg mindenféle bizgentyűkkel. Roppantul élveztem, gagyorásztam nekik, nézegettem, mozogtam. Édesapa viszont széket húzott a pelenkázó elé, hogy leüljön, később a fejét a pelenkázóra támasztotta, hogy bóbiskoljon, amit persze nem hagytam, fejbe rúgtam szeretettel párszor. Végül éjfélre elfáradtam, elpilledtem, és Édesapa betett a kiságyamba. Persze hajnalban felkeltem néhányszor enni, de már csak aludtam utána. Jó kis éjszaka volt. Alig várom a holnapi névnapomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése