Egész nyűgösen indult a reggel, dél körül végre aludtam, mire beállított a doktor bácsi váratlanul. Tegnapig kellett volna kijönnie, de nem szólt neki a védőnéni, elfelejtette, így (szerintem) a kórházból szóltak rá, hogy jöjjön ki. Csak pont rosszkor, mert épp elaludtam én is, Édesapa is, Édesanya meg pisilni szaladt a lefekvés előtt... ekkor csengetett...
Hát jól megvizsgált, azt mondta, rendben vagyok, és elment. Utána nehezen aludtam vissza. Délután Édesanyáék nyűgösek lettek, nem is nagyon tudtak örülni Nagyiéknak sajnos. Én is csak cumival a számban tudtam megnyugodni...bár amit hozott Nagyi, nem volt jó, alig tudtam a számban tartani, pedig foszforeszkált. (Ági küldte nekünk, köszönjük!)
Édesanya kiborult estére, Édesapa meghívta holnapra Werner Katit, a majdnemdúlámat, IBCLC laktációs tanácsadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése