Ma voltunk Édesanyával hasi ultrahangon a Heim Pál kórházban.
Mivel éjszakánként puffadva ébredek óránként, ezért kért beutalót Édesanya a gyermekorvostól még április közepén. Aszódra csak júliusban, Kistarcsára augusztusban kaptam volna időpontot, szerencsére a Heim Pálba 1 hónap volt csak a várakozási idő. El is mentünk 10-re, de a parkolás nagy szenvedés volt, végül a kórház parkolóját választottuk, ahol szintén nem találtunk helyet, úgyhogy amolyan "IS-stílusú" parkolást hajtott Édesanya végre (Itt Sikerült-stílusú). De tök mindegy volt. A bejelentkezés után nem is kellett várnunk, rögtön mi jöttünk. 3 aranyos néni volt bent. Le kellett vetkőznöm pucérra, a hátamra feküdni, ami még nem volt gond, de mikor a hideg UH-zselét a pocakomra nyomta a néni, és elkezdett nyomkodni egy műanyag mikrofonszerű izével, hát az betette a kaput nálam. Utána meg már a másik néni és Édesanya fogott le, hogy ne ficeregjek, úgyhogy sírtam, hátha meghatja őket, és abbahagyják. Úgy látszik sikeres volt, mert egy idő után befejezte a néni. Megállapította, hogy semmi bajom, mehetek Isten hírével. De akkor miért puffad a hasam? Azt mondta, majd kinövöm.... Oké, de mekkorára kell nőnöm?
Amúgy a múltkori 2 éjszaka óta nem sikerül átaludni az éjszakát sajnos. :(
Ezalatt Édesapa és a Szederfa csapat fellépett a Zene ünnepén Kispesten. Kár, hogy nem nézhettem meg őket. Szívesebben táncoltam volna ott, mint a vizsgáló asztalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése