Előtte viszont a MÁK-ban voltunk kötvényt kötni, meg családi pótlékot igényelni. Hogy miért van erre szükség, azt nem tudtam meg, mert végigaludtam Nagyi vállán.
Ott is sokan megdicsértek, hogy milyen szép vagyok, és nagy és cuki. Hazaszaladtunk enni, és már indultunk is tovább az iskolába.
Itt nagyon jó!
Ott is sokan megdicsértek, hogy milyen szép vagyok, és nagy és cuki. Hazaszaladtunk enni, és már indultunk is tovább az iskolába.
Nagyi is jött velünk, hogy sétáljon velem, amíg Édesanya az ünnepségen van.
Az iskolában találkoztam Édesanya néhány kollégájával, és gyerekeivel. Mindig azt mondja, hogy a gyerekei mind a 29-en, de nem élnek velünk, úgyhogy szerintem engem jobban szeret, mert engem haza is hozott. Valami olyasmit is magyarázott, hogy ők voltak a gyerekei előttem :) De ezt majd még megbeszéljük. Mindenesetre nagyon örültek nekem, és oda voltak, meg vissza, hogy milyen cuki vagyok. Aztán jöttek felnőttek még, és ők is dicsérgettek, mosolyogtak, lecukiztak, és azt mondták, hogy nem lehetek sírós...
Az igazság az, hogy megegyeztünk Édesanyával, hogy nem sírok, nehogy hazaküldjenek bennünket, hogy zavarjuk az előadást.
Ugye, hogy cuki vagyok?
Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, szépen mondták a verseket. Édesanya küzdött a könnyeivel, éreztem, aztán ennél a dalnál elsírta magát Nagyival együtt:
Ha nagyobb leszek, én is olyan verset fogok majd mondani, hogy Édesanya rám is ennyire büszke legyen, mint a többi gyerekére. :) Jó, jó, tudom, hogy így nagyon büszke, de akkor is! :) Szilvi néni is nagyon ügyes volt, hogy ilyen szép műsort állított össze!
Szilvi nénivel
(Köszönjük a képet Ádám anyukájának)
Hazafelé még beugrottunk a Fontanaba egy fagyira, ahol Édesapa és Édesanya lagzija volt. Ott is megdicsérgettek, hogy milyen nagy, cuki, és szép vagyok. Hiába...ezzel ellenkezni kár is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése